Két napja erre vártam! Végre szénhidrátnap!
Ma szabadnapos voltam, így tökéletes volt az időzítés egy kis sütögetéshez.
Már napokkal ezelőtt megbeszéltem a párommal (aki nagy szakács, szeret kelt tésztákat sütni), hogy a mai menü lekváros bukta... MMmmm.. alig vártam.
Délelőtt ügyeket intéztem, így a reggeli megint elmaradt, ebédre viszont hazaértem, és bár picit csalás, de annyira jól esett az a carbonara szószos tészta, hogy nem is igaz! (annyiból csalás, hogy a carbonara szósz tejjel készül)
Be is pusziltam egy teli tányérral, nagyon finom lett.
Ebéd után elkezdtem rendet rakni, teregetni, hajtogatni stb, majd elmentünk egy "zenészboltba" és vettünk a páromnak gitárkábelt... Na mondanom sem kell, hogy ott fellegzett be a lekváros buktámnak, ugyanis egész délután gitározás ment :)
Én magam még nem próbálkoztam kelt tésztával, nem szeretem azokat, amiket gyúrni kell, inkább a "kikavarós" dolgokat részesítem előnyben.
Este 19:20-kor azonban csak rámtört a fene nagy kín, hogy én annnnnyira szeretnék buktát, hogy a nyálam is folyik...
Van a városban egy isteni pékség, 20:00-ig van nyitva, és természetesen a város túlsó végében van!
Már kezdtem is nyafogni, hogy ennek is késő már, a párom azonban rábeszélt, és uzsgyi! Ember ilyen gyorsan még nem öltözött fel! Pont elértük a buszt is, és odaértünk időben. Ami pedig számomra maga a csoda volt, hogy zárás előtt 10 perccel még volt langyos lekváros bukta!! Imádom ezt a pékséget!!
